Vendégkönyv

2013 Mar 12

Kedves Érdeklődő!

Most kaptam meg az e-mailt,melyben Eddy értesített,h.készen van ez a lap.
Megragadom az alkalmat,h.rögtön írjak!
Évekkel ezelőtt jártam a barátaimmal ezen a csodálatos helyen.Mondhatni Eddybe “beleakadtunk”.Nem tudtunk mást kitalalni,ezert mély levegőt vettünk és rábíztuk magunkat.Fejes az ismeretlenbe…

Sokáig tudnám ecsetelni,h.mennyire jól jártunk a kísérőnkkel,aki tapasztalta tudja,aki még nem,annak kívánom,h.egyszer megtapasztalja!
Több mint 3 hétig túráztunk,a déli részeket jártuk be,akkor még bérelt terepjáróval és sofőrrel,Eddy mint kísérő volt velünk.Szenzációs élmények,gyönyörű tájak,feledhetetlen emberek,isteni kaják,öszinte mosoly és érdeklődés bármerre utaztunk.Végig biztonságban éreztük magunkat,sehol nem volt kényelmetlen helyzet.
Mindenkinek javaslom ezt a csodálatos országot,addig, amíg ezt a páratlan élővilágot lehet látni.Eddyvel a mai napig tartjuk a kapcsolatot,csak ajanlani tudom,jó lenne ha több ilyen emberrel talalkozhatna az utazó bárhol a világon!

N.J.


2011 Mar 27 17:14

Salamon Attila és Béla

Pár nappal ezelőtt érkeztünk vissza Béla barátommal erről a gyönyörű útról.Többszöri fényképrendezés,illetve a visszaút fáradalmainak kipihenése után úgy érzem meg kell osztanunk az élményeinket.Madagaszkár tényleg csodálatos hely!
Minimális módosításokkal a fenti programot jártuk be és nem csalódtunk.Air France géppel repültünk Párizsból,Eddy valóban várt minket a repülőtéren,ami azért nagy megkönnyebbülés volt az éjszaka közepén.Másnap indult az országjárás,kezdődött a kaland!
A lényeget kiemelve,a program nagyon jó,Eddy helyismerete tökéletes,mi az étkezésekben teljesen rábíztuk magunkat és nagyobb gond nélkül ettük végig a helyi kínálatot,beleértve a zebunyelvet is!
A vonatutat ,bár fárasztó,de nem szabad kihagyni,a csónaktúra(mi egy majdnem teljes naposon voltunk)szintén rendkivüli emlék.(friss kagyló szürcsölés ,langusztaebéd az Indiai-óceán partján…)
Az időjárás sem volt elviselhetetlen(technikai okokból vállaltuk be a márciust)a keleti parton azért elég meleg volt.
A nemzeti parkokban mindent láttunk,amit beígértek,még az indrit is előkerítették nekünk,hogy hogyan azt nem tudjuk,de a helyi túravezetők nagy varázslók.
Egy viszonylag egyszerű fényképezőgéppel is sikerült közeli képeket készítenünk róluk.
A krokodilfarmot is javaslom,más állatok is vannak(fossza is) és lehet krokodilt enni!(Megkóstoltuk,engem keményebb húsú tengeri halra emlékeztetett)
Lenyűgöző ennek az országnak a mozgalmassága,mintha mindenki közlekedne,gyalog,zebufogattal,bárhogyan,mindenhol kis bódék,gyümölcsárusok,vehetsz bármit…
Teljesen más világ,mint a miénk,ha ezt látod átértékeled az egész életed!
Összefoglalva,szerintem ez egy nagyon jó út,Eddyvel tényleg belülről ismerkedsz meg a szigettel,anyanyelveden részesülsz a helyi szokásokból,nevezetességekből.
A repülőjegy az egyik kulcskérdés,ha azt jó áron tudsz szerezni,akkor az ár-érték arány is teljesen rendben van!Kalandra fel,ha kérdésetek van írjatok!


2011 Marcius

Marcsi és Nirina

Mi családi látogatás céljából mentünk Madagaszkárba, nem turistaként. Így is nagyon sokat segített, hogy magyar nyelvű idegenvezető (Eddy) fogadott bennünket és végig kísérte az egész ott tartozkodásunkat. A Nissan Patrol terepjáró kocsija (még 4 vendég részére is) nagyon kényelmes, még a legrosszab földutakon is. Nagyon emlékezetes élmény volt.

Eddy nagyon tájékozott idegenvezető, minden érdekes helyekről fejből adott tájékoztatást. Pontosan jön minden megbeszélt időpontban, az előre megbeszélt programot rugalmasan tudja változtatni, kivéve a szállásra előre befizetett előlegeket (aki nyári szezonban megy, egy-két hónappal előre kell befizetni a szállást).

Mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk Eddy-t.


 

 

 

Junius-julius 2011

EVA & VICO

Kedves Eddy,

köszönjük szépen, hogy megmutattad nekünk Madagaszkár csodáit! Olyan helyekre mentünk el Veled, amit ha egyedül megyünk, soha nem találtunk volna meg! De így láttunk fazékkészítőket, zebuszarvból díszeket és ékszereket készítő embereket, bemehettünk az őserdők mélyére és az Isalo nemzeti park szikláihoz is. Feledhetetlen utazás volt ez a számunkra, amit a természet mellett az emberek, a helyiek kedvessége, és Eddy szaktudása tett teljessé. Eddy mindent tud az országáról és nagyon jó érzés volt, hogy a világ másik oldalán is van még olyan ember, aki beszéli a nyelvünket! A szállások is nagyon jók voltak, Eddy mindig a legjobbat választotta nekünk, többször az őserdő mellett volt a szállás vagy legalábbis ráláttunk a helyekre, sziklákra! A túraútvonal (fővárosból délre Ifatyig) jól össze van állítva, a lehető legtöbb látnivalóhoz elvitt minket Eddy, és közben pihenni is volt egy kis időnk. A makik, lemúrok egyre közelebb kerültek hozzánk az út során, ez is nagyon tetszett, hogy a végén már állatsimogatóban éreztük magunkat, mert minden állatkát a kezünkbe adtak, ha épp nem ugrottak ránk azonnal. Eddy mindig vigyázott ránk, figyelt arra, hogy csak olyan helyen együnk, ahol nem lesz bajunk az ételtől, de mégis belelássunk a helyi konyhába. Mindenkinek ajánljuk a túrát, aki egy tapasztalt idegenvezetővel akarja bejárni a nagy szigetet!

Éva és Vico


2011 június

Petra&Csaba

2011 június végén, július elején voltunk Madagaszkár déli részén. Nagyon jó hely, nagyon más világ. Nagyon visszamennék :)

Talán a legfeltűnőbb, hogy mindenki mosolyog, és ráadásul őszintén mosolyog. Szembejön valaki az utcán, rádmosolyog. Rámosolyogsz egy gyerekre, nem fordul el ijedten, hanem visszamosolyog és integet. Kivéve persze, ha fél a fehérektől :) Látszik, hogy boldogok, és ehhez nem kell pénz, sőt még cipő sem nekik. Kaja van, fedél van – semmi más nincs, és gond nincs.

A természet kb. leírhatatlan, Madagaszkáron minden van: tengerpart, dzsungel, folyók, hegyek, síkságok. Mi kb. a leghidegebb időszakban voltunk, Eddy kabátban várt minket a reptéren. Alig volt 20 fok :) Éjszaka a hegyekben azért jobban lehűl a levegő, és mivel a házakban nincs fűtés, érdemes felöltözni rendesen.

Érdekes volt a találkozásunk a lemurokkal: először “Nézd, ott egy lemur messze, próbáljuk meg lefotózni!”, pár nap múlva “Menjünk közelebb, vagy csalogassuk ide…”, végül meg “Rohadt lemur, ellopod a kajámat, mássz már le a fejemről köcccsög!” Fordított sorrendben nem lett volna ilyen érdekes :)

Eddy felkészült vezető, hibátlanul megtervezte az utat, mindig pontos (mi nem voltunk azok…) és tényleg mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat. Nagyon hangulatos szállásokat foglalt, érdekes helyekre vitt, finom kajákat etetett – csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy bízza magát Eddyre, nem fog csalódni.


 

 

Augusztus – Szeptember 2011

Mariann és Miki

Eddyvel  jártuk végig a sziget legszebb részeit, kitűnően válogatta össze a programokat, melyek nagyon változatosak voltak. Szerintünk mi mindent végigcsináltunk, ami 3 hétbe belefért  és ebben nála kiválóbb partnert elképzelni sem tudunk. Életünk legtartalmasabb nyaralása volt!! Köszönjük!!

A túráról dióhéjban (tényleg csak a legszuperebbekről írok, mert sokkal több volt):

A Tanához közeli Croc farmon elsősorban rengeteg krokodilt láttunk, legkisebbektől a legnagyobbig.

Ezenkívül kaméleonok, makik, fossák,  gyíkok és teknősök is megtalálhatóak itt. Az éttermemben megkóstoltuk a krokodilt, nagyon finom, ajánlom mindenkinek.

A Finaratsoa –Manakara  „szuperexpress” menetrend szerint kb. 8 óra alatt teszi meg a 170 km-es távolságot.  Az utasoknak is és a falvaknak is nagy attrakció minden megállás, mozgóárusok hoznak ételt, italt, gyümölcsöt, fűszereket, ajándékokat. Szerencsére minden megállónál elég idő volt a fényképezéshez, vásárláshoz, evéshez és gyönyörködéshez.

Első hajózásunkra  Pangalanes-csatorna torkolatától indultunk. A falu, ahol kikötöttünk a tenger és a csatorna közötti keskeny földnyelven volt, gyönyörű homokos tengerparttal hatalmas hullámokkal kis halászbárkákkal. Olyan ebédet tálaltak elénk a helyi szakácsok, hogy a homáros tállal alig tudtunk megküzdeni, és az csak az előétel volt.

Madagaszkári utazásunk (egyik) fénypontja a Tsiribina folyón leereszkedés volt. Ez a 2 és fél napos hajókázás a gyönyörű vörös lusta folyón, amely mentén, a parton és a hordalékszigeteken egymást váltották a rizsföldek, pusztaságok, esőerdők, napozó krokodilok, sziklák, bambuszkunyhók, pirogok  és madarak. Hajószakácsunk minden finomsággal ellátott minket reggel-délben-este. Az éjszakákat a parton felvert sátorban töltöttük – ránk borult a csillagos ég és mindenfelől soha nem hallott madár- és más állathangok érkeztek.  Az út során kikötöttünk egy vízesésnél ahol lubickoltunk a kristálytiszta vízben.  A második táborhelyünknél baobabfák is voltak, és a faluból zenészek és táncosok is jöttek szórakoztatni minket az esti tábortűz mellett.  Ezt tényleg nem szabad kihagyni!!!

A Kirindy rezervátumban először esti túrára indultunk megfigyelni a csak éjszaka aktív sportiv lemurt, és az egérmakikat. A sportiv lemurnál kényelmesebb jószágot nem nagyon láttunk, nem is értem honnan kapta a nevét. Az egérmakik viszont kiváncsian méregettek minket a zseblámpa fényénél, egyáltalán nem voltak ijedősek.  A reggeli makilesen a sifakák és a vörös fejű lemurok csoportosan szállták meg a kedvenc fáikat és reggeliztek. A fossák is bemerészkedtek néha a faluba, főleg a konyha környékén ólálkodtak.

És aznap este még beestünk egy csodálatos naplementére a Baobab-alléra.

Csodálatosan szép vadregényes Sainte Marie-sziget igazán romantikus hely,  esőerdővel, mangroveerdővel borított kis öblökkel. Mellette a még kisebb  Ile de Natte a fehérhomokos, pálmafás strandjaival. A bálnalesen  volt szerencsénk bálnákat egészen közelről  látni ahogy elúsznak melletünk, félelmetesen csodálatos látvány – a hajónknál kb 3x nagyobbak voltak..Különösen reggel -amikor a víz nyugodt – nagyon elemükben voltak, játszottak egymással, forogtak és kiemelkedtek a vízből.

Túránk utolsó állomásán a Vakona Lodge-ban kerültünk legközelebb a makikhoz. Igaz hogy kizárólag érdekből (banán) de azért üldögéltek kicsit a vállunkon, mászkáltak rajtunk, érezhettük a meleg bundájukat az arcunkon.

Eddyről csak a legjobbakat mondhatjuk, jól felkészült vezető, rengeteg információval látott el minket és nagyon segítőkész, jó humorú, nagyon sokat nevettünk. Fontos, hogy olyan “helyzetjelentést” kaptunk a malgasz életről, amit egy könyvben sem találtunk volna meg.

Szóval hajrá, menjen mindenki Madagaszkára!!!


2012 október

Hatvany Csaba és Molnár Péter

2012 októberében jártunk Madagaszkáron.
Egy meglepően szelíd és barátságos világot ismerünk meg, ahol a sünnek nem tüskéi vannak, hanem pihéi, és a méteres kígyót nyugodtan tekergethetjük, ha hagyja.(És hagyta!!) Az emberek kedvesek, jól öltözöttek, énekelnek jókedvükben, az utcán. Az emléktárgyak természetes anyagból készült kézműves remekek, és nagyon jókat lehet enni. Olyan hangulatokat élhettünk meg, mint évtizedekkel ezelőtt Erdélyben, vagy Délkelet-Ázsiában, és ami ott már rég eltűnt. Ez Madagaszkáron most még az élő valóság, de ki tudja, meddig?
A legcsodálatosabb az egészben, hogy Eddytől nem csak malgas nyelvórákat vehettünk útközben, de olyan érzékeny témákat is átrághattunk, mint a tabuk világa, a titokzatos halottkultusz, vagy a politika. Segítségével a megismerés olyan mélységéig juthattunk el ez alatt a rövid idő alatt, ami Madagaszkárt örökre a szívünkbe zárta.
Profi vezetést kaptunk: a dzsip lehetővé tette, hogy ott és annyit időzzünk, ami a csodák élvezéséhez elegendő volt, legyen az szikla, vízesés, lemúr, kaméleon, orchidea, pachypodium, baobaberdő, piac, mangó, kókusztej, alumíniumöntés, selyemszövés, papírmerítés, zebuvásár, búvárkodás, vitorlázás, hegymászás… Ez mind belefért a két hétbe!
Köszönjük!